Gesztesi Károly
...ha az igazat akarod...
Rövid életrajz
Az 1963-as egy kifejezetten jó évjárat volt. Véletlenül pont Gesztesi is ekkor, április 16.-án szippantott bele először Budapest, a mainál kevésbé szmogos levegőjébe. Ki gondolhatta volna még akkor, hogy belőle lesz egy cserebogár? Mert miből lesz egy cserebogár? Azt nem lehet előre megállapítani, ahogy akkor sem lehetett, de belőle az lett.
Mindig is egy nyughatatlan, fenekén megülni nem tudó gyerek volt, kevés dolog volt körülötte, ami az állandóságra utalt. Ha már körülötte nem is, legalább benne volt valami állandó: a nyughatatlansága. Édesanyja válása után egyedül nevelte egy jó ideig, nem valami fényes anyagi körülmények között. Arra a szokásos kérdésre, miszerint mi leszel, ha nagy leszel, sokáig nem tudott volna határozott választ adni. Annak ellenére, hogy zenekonzervatóriumba járt, ahol általában az emberek már határozottabb elképzelésekkel bírnak a jövőjükkel kapcsolatban, ő folyamatosan kacsintgatott az élet más lehetőségei felé is. Végül nem a fagott és a zongora lett élete értelme, de azért a szívében a zene dobogós helyen végzett, az biztos. Sőt, az évek folyamán többször és több helyen kamatoztatta hangszeres tudását, kiváló énekhangja mellett. (És akkor még nem beszéltünk zeneszerzői tudásáról, amit bizonyított is legutóbb egy önálló cd kiadatásával.) Egy kis sportos (vízilabdás) próbálkozás közbeiktatásával a Színház- és Filmművészeti Főiskolán kötött ki, ahonnan friss diplomájával a kezében hamarosan egy szerződés várta a budapesti Thália színházban, ahol két évig a legendás direktor, Kazimír Károly idejében, 1988-1990-ig játszott első feleségével, Csarnóy Zsuzsával együtt, akivel még a Főiskolán ismerkedett össze. Tarthatatlan anyagi helyzetük miatt kénytelenek voltak lépni, először ki -a színházból-, majd Gesztesi le -az országból-, Hollandiába. Leporolván zongorajátékát, egy szállodában kapott munkát, mint bárzongorista. Az akkor már Máté fiúkkal terhes feleségét ittonhagyva indult neki az ismeretlennek, hogy valamelyest rendbe hozza a családi kasszát. Javára írandó, hogy később, a félévesre sikeredett kiruccanásra, maga után utaztatta Csarnóyt.
A kenyérkeresési kaland után hazaérve, a Miskolci Nemzeti Színházhoz csatlakoztak egy évad erejéig. A fentebb említett nyughatatlanságot igazolandó, a miskolci kitérő után szintén egy évadra csatlakozott a József Attila Színházhoz. Ezt követte a Vígszínház, ahol már közel négy évig ('94-'98) volt társulati tag. Időközben feleségétől kénytelen volt elválni, mivel - ahogy beszélik- az asszony összeszűrte a levet egy színésszel, aki egyébként szintén roppant jó név a szinkronberkekben: Helyei László.
A Vígszínházi évek után - rá jellemző módon elsők között az országban-, szabadúszóként építette tovább karrierjét, utólag látva igencsak jó döntéssel. (Ez a különbség a nyerő emberek között, hogy ők előre is látják azt, amit mi csak utólag.) Újból kezdődhettek azok a legendás legényévek. Csak most már rövidebb ideig. Hiába, mindnyájan változunk...
A jó ételek szeretetét és nem mellékesen komoly fogyasztását élete során mindig ellensúlyozni kellett valamivel, hogy az eredendően is mackós külseje túlmackósodásának határt szabjon. Többek között erre találták ki az edzőtermeket. Abban az időben a Római parton lakott, így Óbudán, az azóta már megszűnt SÜBA nevű bevásárlóközpontban található kondi gépeket részesítette előnyben. Itt találkozott egy - helyben dolgozó- lánnyal, akitől nem tudott szabadulni, találkozásuk első pillanatától kezdve (mind a mai napig). Akkoriban még nem volt annyira közismert, jobbára amíg nem szólalt meg, csak kevesen ismerték fel, könnyebben tudott ismerkedni, érdek nélküli kapcsolatokat kialakítani. A hangja viszont ezer közül is - ahogy mondani szokták. Akkortájt futott a tévében két sorozat is, hogy a filmeket (pl. Stallone) ne is említsük, amikben egy életre szóló, közbeszéd tárgyát képező szinkronmunkáit hallhattuk: Rosszfiúét a Szupercsapatból és Duncan MacLeod-ét a Hegylakóból. (Gondoljunk bele, hogy mennyire ég és föld ez a két figura úgy külsőleg, mint belsőleg, és mégis tökéletesen oldotta meg feladatát a mikrofon előtt!) Két valóban zseniális munka. Ha csak ez a kettő lett volna pályafutása során, már ezekkel a halhatatlan magyar szinkronosok közé emelkedhetett volna. Pedig tudjuk, hogy mennyi volt... és reméljük lesz még!
Ezzel vége is lett annak a bizonyos legényéletnek. Olyannyira, hogy idővel két fiúval gyarapodtak, majd' egy éves különbséggel. Minden rendben is ment egy ideig, amíg a véletlen(?) közbe nem szólt...
Történt ugyanis, hogy egy amerikai kétszemélyes, szerelmes, zenés darabnak, a Mámornak a jogait megvásárolta, és egy bemutatót tervezett belőle a Thália Színházban. (Ami persze a "jó" reklámja ellenére kivételesen egy nagy bukás lett. A gyenge érdeklődés miatt végül a színház "kisöccsében", a Thália Stúdióban ment műsoron.) Igazán jó neveket sikerült pedig megnyernie az ügy érdekében: koreográfia - Béres Alexandra, rendezés - Gárdos Péter, és maga mellé Malek Andreát főszereplőnek. Aztán kezdődött valami egy jellel, ami maga volt Malek Andrea, aki valamilyen okból lemondta, visszalépett a produkcióból. Egy-két név szóba jötte után került képbe Liptai Klaudia, mintegy kényszerűségből. Valójában lehetett volna jobb választás is, hiszen a munka rögvest azzal kezdődött, hogy egy énektanárt kellett csatasorba állítani, lévén Liptai messze nem állt a helyzet magaslatán a musical műfajában. Próba próbát követett, és ahogy a mesében - a sajtó hangos drukkja mellett-, a valóságban is egymásra talált a darab két szerelmese.
Az élet és az emberek különös viszonyában van egy különös alaptörvény a jó-rossz adóssággal kapcsolatban: Ha elvesznek valamit, azt vissza fogod adni, viszont ha adsz valamit, azt vissza fogják venni tőled. Hát bizony úgy látszott, Gesztesi visszaadja Nikinek, két fia anyjának azt, amit Csarnóytól kapott. Azzal az erős különbséggel, hogy itt két gyerekkel, egy alig több, mint 1 évessel, és egy pár hónapossal a karján sikerült otthagynia asszonyát. (Aki egyébként több hírrel ellentétben, sosem ment hozzá Gesztesihez. Ő tudja miért.) Egy ilyen akcióra elég nehéz mentséget találni. Ha nem is mentséget, de két enyhítő körülményt említhetünk: elsőként mindenképpen a szerelmet, amely mint tudjuk, vakká és bolonddá tesz mindnyájunkat, pláne ha olyan körülmények is támogatják, mint egy olyan darab közös eljátszása, ami pont erre az érzésre van kihegyezve. A második, ami esetleg vehet a dolog éléből, bár sokan ezt a minimális elvárható hozzáállásnak tekintik, hogy anyagilag teljes mértékben mindhármuk mögött állt.
Nehezítő elemként még megemlíthetjük, hogy Liptai egy régebbi nyilatkozata szerint ellenállhatatlan vágyat érez nős, azaz foglalt férfiak iránt. Ennek alapján joggal gondolhatjuk, hogy az erősebb szálakból szőtt hálóját dobta Gesztesire. Ez persze a lényegen nem változtat, Klaudiának sikerültek azok, amik előző kapcsolataiból kimaradtak: házasság és gyerek.
A következő évek sok munkával teltek, az egyik legfoglalkoztatottabb filmszínésszé tornázta fel magát az országban. A sok szerepnek, valamint Liptaival álompárként kötött, házasságának köszönhetően állandó szereplője lett a bulvár lapok címoldalainak. Kétségtelenül megvannak ennek is az előnyei, például a hihetetlenül erős gázsifelverő következménye, de egy idő után a legerősebb lelket is kikezdi. Szerencsére Gesztesit az átlagnál keményebb fából faragták, próbálta csak az előnyös oldalát látni a felhajtásnak. Ami mondjuk egy színésznek eleve könnyebben kell mennie, elvégre mindenki, aki ezt a pályát választotta, kimondva-kimondatlanul, de célkitűzései között kellett szerepelnie a sikernek, ismertségnek, rajongóknak. Az is igaz, hogy mindezekre is érvényes egy bizonyos határ, és Gesztesivel szemben bizony sok esetben túllépték ezt. Hozzátehetjük: a mai napig is.
Hogy pontosan hol, illetve mitől tört el kettejük között valami, azt csak ők ketten tudhatják, de mindenesetre eljött ez az idő is. Sokan sokfélét beszélnek, de ezek majd' mindegyike a találgatás szintjét nemigen tudja átlépni. Tény, hogy lehetséges okokat egy külső szemlélő is találhatott, ha kellőképpen figyelt a részletekre. Ilyen volt például, amikor Gesztesi pont Panka születésekor forgatta az Idegölőt Görögországban. Gondolom az nyilvánvaló, hogy ezt egyetlen szülő nő sem venné jó néven. A másik kritikusnak gondolható eset Klaudia afrikai kalandja lehet a Tv2-vel, ami valljuk be, egy kismamától nem megszokott húzás magára hagyni csecsemőjét. Olybá tűnt, mint egy visszavágás a férje felé az egyedül végigvitt szülésért. Pedig messze nem erről lehetett szó egyikük esetében sem. Náluk a karrierjük során egy lehetőség nem úgy fest, mint egy esztergályosnál, hogyha ma nem, akkor holnap megcsinálom azt a munkadarabot, hanem ellenkezőleg, itt valóban a soha vissza nem térő alkalmakról van szó! Mindezek ellenére azért nyugodtan beszámíthatjuk ezt a két esetet egy-egy cseppnek abba a bizonyos pohárba...
Ami igazán szülhette a rossz vért, az az előző asszony állandó és túlzott közelsége. Ami viszont ebben ellentmondásnak látszik, az nem más, mint a tény, hogy Nikit "készen kapta" Klaudia, hiszen már ő eleve, a kezdetektől fogva ott lakott a közös házban, a művésznő beköltözése előtt. Ahonnan persze ki is költözött, megvárva egy albérletben -két kisgyerekkel, egyedül-, hogy felépüljön saját lakja a szomszédban. Tehát meglepetésként a legkevésbé sem érhette Klaudiát Niki közelsége, mindenről tudnia kellett. Az már más kérdés, hogy időközben sok minden változhatott, mindhármuknak egymáshoz való viszonya "egyben", ne adj' isten külön-külön is.
És hogy mi az a jelenlegi helyzet? Niki visszaköltözött "eredeti" helyére, a Gesztesi-villába, miután eladta előző lakhelyét, a szomszédos telken álló házát. Most pedig egy új telken - ami pár utcányira van a mostanitól- a tervek szerint még az idén elkezdődnek az építkezés munkálatai: Egy ikerházat húznak fel kettejük és a gyerekek számára.
A ház fel is épült, a beköltözés megtörtént 2011 augusztusában..
